A szöveg- és stíluskutatás sajátos irányai

Vezető: 
Szikszainé Dr. Nagy Irma, tudományos tanácsadó
Tagok: 
Dr. Jakab László, ny. egyetemi docens
Tagok: 
Dr. Dobi Edit, egyetemi adjunktus

A szövegkutatás sajátos irányai kutatóprogram három területen

Az első, a Régi magyar irodalmi szövegfeldolgozás évtizedekkel ezelőttre nyúlik vissza: a DE Magyar Nyelvtudományi Tanszékén Jakab László több évtizede foglalkozik a régi magyar irodalom fontosabb szerzői közül Balassi Bálint és Csokonai Vitéz Mihály életművének nyelvészeti szempontú feldolgozásával. Számítógépes adatbázisok alapján eddig a Balassi-szótár és a Csokonai-szókincstár 1. kötete jelent meg. A kutatóegyetemi program keretében folytatódik Csokonai Vitéz Mihály írói nyelvének nyelvészeti feltárása: a jelenleg készülő Csokonai szókincstár II. a prózai művek (a leve¬le¬zés és a feljegyzések) szókincsét tartalmazza; az anyag nyomdai előkészítése folyik az első kötet mintájára. A kötet 1024 oldalon 11.041 címszó jelentését adja meg, a szóelőfordulások száma ennél nyilvánvalóan jóval nagyobb, az alapként szolgáló konkordancia 71.849 rekordból áll. A kutatómunka folytatásaként Csokonai verseinek teljes kritikai kiadását rögzítjük digitális adatbázisban, majd megkezdjük a Csokonai szókincstár III. szerkesztését is.

A második, a Szövegstilisztika Szikszainé Nagy Irma irányításával alapvetőn két témával foglalkozik: a stíluskohézió eszközeivel modern és posztmodern szövegekben, valamint a stilisztikai-retorikai alakzatok szöveg- és stílusstruktúrát meghatározó szerepével. Az első kutatási irány keretében az ország 18 stilisztikusa járja körül a stíluskohézió értelmezéseit és eszközeit; a második téma három tudományágat, a stilisztikát, a retorikát és a szövegtant fűzi egybe az alakzatok vizsgálatában.

A harmadik, a Poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram keretében Dobi Edit vezetésével szintén gyakorlati és elmé¬leti irányú kutatómunka folyik egyidejűleg, melyben a Debreceni Egyetem és más egyetemek nyelvészeti tanszékeinek kutatói vesznek részt két témához kapcsolódva. A kutatás egyik iránya az eddigi szövegnyelvészeti vizsgálatok szemléletére, elméleti megalapozására, terminológiájára összpontosít. A másik különböző szövegtípusok, illetve szövegműfajok szövegnyelvészeti jelenségeit vizsgálja: a kutatók tervei alapján különböző nyelvű médiaszövegek, lírai és elbeszélő szövegek, rövidszövegek, forgatókönyvek, monologikus szövegek elemzésére kerül sor.