Magyar nyelv- és névtörténeti kutatások

Vezető: 
Dr. Hoffmann István, egyetemi tanár
Tagok: 
Dr. Jakab László, ny. egyetemi docens
Tagok: 
Dr. Kis Tamás, egyetemi docens
Tagok: 
Dr. Rácz Anita, egyetemi adjunktus
Tagok: 
Dr. Póczos Rita, egyetemi tanársegéd
Tagok: 
Fehér Krisztina, egyetemi tanársegéd
Tagok: 
Oszlánszki Éva, egyetemi tanársegéd
Tagok: 
Szőke Melinda, tudományos segédmunkatárs
Tagok: 
Kovács Éva, PhD ösztöndíjas
Tagok: 
Béres Júlia, PhD ösztöndíjas
Tagok: 
Mozga Evelin, PhD ösztöndíjas
Tagok: 
Nagy Zoltán, PhD ösztöndíjas

Magyar nyelv- és névtörténeti kutatások

A DE Magyar Nyelvtudományi Tanszéke a magyar nyelv- és névtörténeti kutatások kiemelkedően fontos hazai műhelye, amelynek tevékenysége egyes részterületeken nemzetközi ismertséggel bír. A kutatási program az e téren elért eredményekhez kapcsolódva kíván további kutatásokat folytatni. A munkacsoport három, egymással szoros kapcsolatban lévő irányban fogalmazza meg a kutatási programját.

A korai magyar szórványemlékek korszerű módszerekkel történő szisztematikus feldolgozása a magyar nyelvtörténeti kutatások egyik legfontosabb feladata. E nyelvemléktípus döntően tulajdonnévi anyagot tartalmaz, amely komplex elemzést igényel, kilépve a szűkebb értelemben vett nyelvtudományi keretek közül.

A magyar kódexek számítógépes nyelvtörténeti feldolgozása szervesen kapcsolódik az előző kutatási irányhoz: az időben egymást követő két korszak nyelvemlékei kutatás-módszertani tekintetben részben azonos, részben különböző közelítést igényelnek. A XVI. századi kódexirodalom egyik fontos darabja az 1510-ből való Példák könyve, amelynek feldolgozásakor részben a korábbiakban kialakított módszertani elveket és gyakorlati eljárásokat követjük; a kódex szövegének digitális feldolgozását pedig igazítani kívánjuk a mai számítástechnikai kultúrához. A korábban a tanszéken készült digitális adattárak technológiai megújítását, egységes adatbázisban történő megjelenítését is feladatunknak tekintjük.

A társas-kognitív szociolingvisztikai kutatások a szociolingvisztika keretén belül a nyelvnek mint közösségi meghatározottságú kognitív-biológiai struktúrának a bemutatását tűzik ki célul. Ebből adódóan a vizsgálatnak két egymással összekapcsolódó iránya, egy társas és egy kognitív vonulata van. A nyelv csoportszervező jellegének feltárásához legcélszerűbbnek a szleng vizsgálata látszik, ez ugyanis az a jelenség, amiben a nyelv közösségi létmódja leginkább tetten érhető. E kutatási irány keretében elkészítjük a magyar argó 1950 előtti időszakra vonatkozó adatbázisát, továbbá a magyar szlengkutatás bibliográfiáját. Megjelentetjük a Szlengkutatás c. sorozat újabb kötetét. A szociolingvisztikai-társasnyelvészeti síkon feltárt nyelvi jegyeknek a nyelv biológiai-kognitív szintű értelmezésével is harmonizálnia kell, a kutatás során ezért egy ennek megfelelő ontogenetikus modell alapjainak (mindenekelőtt egy grammatikaelméleti keretnek) a kidolgozására is törekszünk. Az ehhez kapcsolódó elméleti kutatásokról monográfiát jelentetünk meg.