Emlékezethelyek a népi kultúrában - a népi kultúra emlékezete

Vezető: 
Dr. Bartha Elek, egyetemi tanár

Emlékezethelyek a népi kultúrában - a népi kultúra emlékezete

Amikor a Debreceni Egyetem elkészítette kutatóegyetemi projektjét, magától értetődő volt, hogy az emlékezeti helyek programjában a néprajz, a kulturális antropológia, a folklorisztika is megjelenik, hiszen ezen diszciplínák alapkérdései közé tartozik az ide tartozó jelenségek kutatása.
A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke és az MTA DE Néprajzi Kutatócsoportja kutatási programjában három évtizedes múltra tekint vissza ez a kutatási irány. Az eddigi munka során létrejött alkotói műhely megfelelő alapot és intézményi hátteret jelent az emlékezethelyek néprajzi-antropológiai kutatásához. A kultúra különböző szféráiban, különböző jelentésekben szereplő “helyek” összefüggésrendszere a természetes helyek és terek működési mechanizmusára emlékeztető módon működik.
A projektum célja, a vizsgált emlékezethelyek teljes körű néprajzi, kulturális antropológiai, folklorisztikai feltárása. A tematika azokra a területekre terjed ki, ahol az emlékezethelyek, mint a nemzeti vagy helyi kulturális örökség részei és mint az identitás lényegi komponensei megmutatkoznak, megnyilvánulnak, illetőleg ahol ilyenek a néprajz és a rokon tudományterületek módszereivel azonosíthatók (település, építkezés, népi díszítőművészet, népzene, néptánc, táplálkozás, ünnepek, szokások, történeti emlékezet, hitélet, ősök, temetők stb.).
Az emlékezeti helyek és a konkrét terek egyaránt szükségessé teszik a nemzetközi párhuzamok és a nemzeti emlékezet kulturális és nyelvhatárokon átnyúló vizsgálatát a következő szinteken: 1. lokális és regionális kutatás meghatározott régiókban, 2. makroszintű kutatás a Kárpát-medence területén – etnikai/nemzeti és felekezeti terek vizsgálata, 3. kutatások a Kárpát-medence térségén túl, identitásformáló emlékezethelyek külföldön fellelhető kapcsolódási pontjai. Ezeken a szinteken vizsgáljuk a kijelölt emlékezethelyek tematikai sajátosságait, működésük törvényszerűségeit, a hagyományozódás folyamatát. Külön figyelmet szentelünk annak, hogyan ágyazódnak be a szó legtágabb értelmében vett környezetükbe, a természeti és mesterséges, a kulturális, társadalmi és gazdasági környezetbe egyaránt. A felekezeti-szakrális, az etnikai-nemzeti, valamint az életmódhoz kapcsolódó helyek kerülnek a figyelem középpontjába, de diszciplínánk sajátosságaihoz igazodva a nemzeti kulturális örökség más területei is a kutatás látókörébe kerülnek. A nemzeti ételektől a népviseletig, a táncfolklórtól szent helyeinkig, szakrális emlékhelyeinkig, Mohácstól, a törökök emlékezetétől a Rákóczi- vagy a Kossuth-hagyományokig, az I. és a II. világháború folklórjáig, a lokális mondahagyománytól Déva váráig, Szatmárcsekétől Házsongárdig vagy a 301-es parcelláig sorolhatók azok a helyek, amelyek a kulturális emlékezetben, a valós vagy a mitikus térben, az identitásban, a mentalitásban, a hiedelmek világában a néprajz, a folklórtudomány vagy a kulturális antropológia módszereivel és szemléletmódjával feltárhatók, értelmezhetők, és más, rokon tudományok hasonló eredményeivel összevethetők. Ennek segítségével pedig talán közelebb jutunk az identitás új formáinak, az új identitás-építés technikáinak, az identitás napjainkban lejátszódó folyamatainak megismeréséhez, megértéséhez.